Az irány mégsem jó - valami hiányzik

''Amikor megérkeztek, felmentek a felső szobába, ahol megszálltak: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon, a zélóta és Júdás, Jakab fia. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel, kitartóan imádkoztak az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. És azokban a napokban a testvérek körében (mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt) Péter felállt, és azt mondta: Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust. Közénk tartozott, és részese volt ennek a szolgálatnak. Ő ugyan mezőt szerzett hamisságának béréből, de fejjel lezuhanva középen széthasadt, és minden belső része kifordult. Ez tudomására jutott minden Jeruzsálemben lakónak, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen lakóhelye pusztává, és ne lakjék abban senki, tisztségét pedig más vegye át. Szükséges tehát, hogy egyvalaki azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak mindenkor, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt János keresztségétől kezdve addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, feltámadásának tanúja legyen velünk együtt. Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barsabbásnak hívtak, és mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást. Majd imádságban ezt mondták: Te, Uram, aki mindenkinek ismered a szívét, mutasd meg, hogy e kettő közül kit választottál, hogy átvegye e szolgálatnak és apostolságnak a helyét, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Akkor sorsot vetettek, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.'' Cselekedetek 1,13-26

Érdekes dolog ez. Mármint jól tették a tanítványok, hogy maguk közé új apostolt választottak? Erre én az Ige alapján azt mondom, hogy nem, felülbírálva korábbi gondolataimat, újraírva a bejegyzést a lényegét tekintve.

A korábbi poszt:

''1. Imádkoztak. Olvassuk: '' egy szívvel-lélekkel''. 120 ember együtt. Imádkozott, az Úrhoz szólt együtt. Nemrégen itt az Élet Szavánál nekünk is volt egy imahetünk, és mondhatom, csodálatos alkalom volt. Együtt imádkozni a testvérekkel, egy szívvel lenni, azzal a szívvel, mely az Istent akarja dicsőíteni. Együtt imádkozni jó, az Ige alapján azt mondhatom, Istennek kedves tett.

2. Az Igét olvasták, és az alapján értelmezték a helyzetet. Mennyire tanulságos lehet számunkra is ez. Olvashatjuk az Igét, és értelmezhetjük akár a jelenkor politikai eseményeit is, hiszen beszél az utolsó időkről Krisztus Urunk, tudhatjuk, hogy nem lesz könnyű. Az Ige alapján értelmeztek egy adott helyzetet, és ez is jól van így.

3. Megértettek valami, és úgy érezték cselekedniük kell. Lehet, hogy rosszul tették, lehet hogy jól? Lehet, hogy várniuk kellett volna a Szent Lélek betöltetésére? Az Ige nem feddi, vagy ítéli meg ezt a tettüket, így én sem teszem. Alázattal, az Ige iránti alázattal tették, amit tettek, és így működik egy jó gyülekezet ma is. Imádkoznak, olvassák az Igét, és megértenek valamit, hogy mit kell tenni. Például azt, hogy adott esetben renoválni kell a templomot, vagy új embereket kinevezni tisztségbe. Én azt mondom, hogy a módszer jó, tudni kell alázatosan cselekedni, az Ige alapján.''

4. De tudni kell várni is. Tényleg jó a módszer csak nem ennek lett volna itt az ideje. Mit mond az Ige: nemsokára szentlélekkel fogtok keresztelni. Erőt kaptok. Eljön a szentlélek. És mit csinálnak: nem várnak, tevékenykednek, mégpedig fontos dolgokat. Nem rossz az irány, de mégse jó.

5.Még ha jól, szépen, rendben teszünk is valamit, fontos az időzítés. Magamtól teszem, vagy az Úr vezet? Tudni kell várni az Úr munkájára, hogy ne mi legyünk okosak, hanem Isten dicsőségében tudjunk gyönyörködni. Türelem, mikor az kell, türelem. A lélek gyümölcse (Galata 5:22), és a szeretet jelzője (1 Korinthus 13:4) ez. Tulajdonképpen a türelem is Isten munkája bennünk, legyünk hát hálásak érte, és törekedjünk a türelemre, a jó időzítésre.